Kiss Csaba
Götz Ildikó Mária
Dr. Hörcsik Richárd
|
| Tudni kell, hogy a Budapest-Bamako versenyt immár negyedik alkalommal rendezték meg és évről évre egyre nagyobb a mezőny, egyre szélesebb az érdeklődés. Idén 122 induló volt a verseny kategóriában és ebből a 122 indulóból a mezőny fele nagyon komolyan vette a versenyt.
A rendezőség annak idején, négy évvel ezelőtt négy-öt taggal kezdte és a mai napig is négy-öt taggal végzi a verseny szervezését ami most már egy kicsit kevésnek bizonyult. Tehát olyan nagy lett a mezőny, hogy négy-öt szervező kevés ahhoz, hogy maradéktalanul, mindenféle hiba nélkül lebonyolítsák ezt a versenyt.
Ennek ellenére azt láttam, hogy nagyon nagy küzdeni vágyás volt az emberekben, nagyon komolyan felkészített autókkal indultak a versenyen. Mi, azt gondolom, hogy maximálisan az élmezőnyhöz tudtunk tartozni, tehát az autónk is egy jól felkészített autó volt, és mi magunk is, mentálisan és fizikálisan is fel voltunk készülve. Kétségtelen, hogy helyzeti előnyben voltak azok, akik már többször részt vettek ezen a versenyen, mert ugye Magyarországon nincsen olyan homok, illetve sziklás, köves vidék, mint amivel ott találkoztunk.
Most megtapasztaltuk, hogy a homoknak úgy színben - vörös, sárga, vöröses sárga, szürke, fehér - rengeteg árnyalata van és azon felül, hogy más a színe, más az állaga is. Aztán nem mindegy, hogy melyik irányból fúj a szél, vagy éppen honnan veszi el a homokot és hova építi, mert ahonnan elveszi ott keményebb, és ahova lerakja ott lágyabb a homok - tehát nem mindegy, hogy hol autózunk.
Ami nagyon fontos még, az a kitartás. Nagyon sokszor idegtépő volt, hogy 10-20-30 km/h-nál nem tudtunk gyorsabban haladni pedig tudtuk, hogy még több száz kilométer van hátra.
Sikerült jó barátságokat kötni más versenyzőkkel, és amit nagyon fontosnak tartok, hogy mind amellett, hogy versenyeztünk, soha nem tudtuk elfelejteni a humánus dolgokat. Tehát, hogyha bajba került valamelyik versenyzőtársunk, akkor, ha úgy láttuk, hogy önerejéből nem tud kiszabadulni a homok fogságából, és más nem tud rajta segíteni, akkor megálltunk és segítettünk. Természetesen ez fordítva is előfordult, hogy rajtunk segítettek.
Szellemiségében a verseny tehát pozitív volt, összekovácsolta az embereket. Természetesen voltak nézeteltérések is, de a verseny során feszültebbek az emberek, úgyhogy ez így belefért.
Étkezni legtöbbször csak az autóban tudtunk, a szállások vagy sátorban, vagy egyszerű szállodákban voltak. Nappal 30-35 fokig melegedett fel a hőmérséklet és olyan öt fokig hűlt le hajnalra, tehát elég nagy volt a hőingadozás.
Mi első alkalommal indultunk, ennek ellenére már az indulás előtt elmondtuk, hogy szeretnénk babérokat elérni. A verseny során mi mindvégig eszerint szerint cselekedtünk. A versenyben voltak nagynevű terepjárós versenyzők, akikkel mi felvettük a versenyt, és azt gondolom, hogy nagyon sokáig tudtuk is tartani, mert nyolc-kilenc napon át a második, harmadik helyen autóztunk.
Sajnos volt egy szerencsétlen kőre futásunk, ahol a hűtőnk eltört és az utolsó három napon már nem tudtunk olyan tempóban autózni, így nem találtunk meg minden GPS koordinátát, mert kifutottunk az időből.
Nem mertük kockáztatni, hogy ugyanolyan gyorsan, ugyanolyan tempóval menjünk, mert ha még egyszer eltörik a hűtőnk, akkor onnantól kezdve nem folytathatjuk a versenyt, nem tudunk tovább menni. Azt mérlegeltük, hogy inkább egy kicsit csússzunk lejjebb az eredménylistán, de fejezzük be a versenyt. A hetedik hellyel is nagyon elégedettek vagyunk.
Dr. Hörcsik Richárd polgármester támogatását az első perctől fogva élvezhették a versenyzők. Ott volt az indulásnál, volt amikor ő mag hívta fel a sivatag közepén autózó versenyzőket, hazaérkezésük után pedig képviselő- testületi ülésen nyújtott át csapatnak egy díszoklevelet Sárospatak város népszerűsítéséért…
A csapat indulása és az utazás célja ismert mindenki előtt, hiszen amikor elindultak, az megfelelő sajtónyilvánosságot kapott. Nagyon köszönjük a városoknak, településeknek magánszemélyeknek a támogatását.
Folyamatosan figyelemmel kísértük a verseny alatt az eseményeket. Bátran mondhatom, hogy a honlapon keresztül tartottuk a kapcsolatot, illetve telefonon, és együtt izgultunk, hogy sikeresen teljesítsék ezt a távot. Örömmel számoltak be arról néhány napja, hogy sikerült végigmenniük, ami önmagába véve is nagy eredmény és a hetedik helyet érték el. Éppen ezért a képviselőtestület nevében is szeretném megköszönni a munkájukat. |
|
